Második rész

Az utolsó hetem nagyjából végigfetrengtem otthon,megjöttek a tankönyvek amikből tanítani fogok,illetve az osztályoknak a névsora akiket tanítanom kell.Kaptam egy kis órarendet is.

A drámát jelöltem meg főtárgyként,így az iskola nagy részét én tanítottam belőle,kivéve két emelt óraszám osztály 3-3 óráját,azokat már nem tudták belezsúfolni az órarendbe.De az osztályomat én tanítom majd legalább teljes óraszámban.

Reggel háromnegyed 7-kor keltem,tekintve hogy fél óra mire eljutok az iskoláig,igenis nagy késésben voltam,kipattantam az ágyból,felöltöztem megigazítottam magam és már futottam is a buszhoz minden cuccommal együtt,ami egy tanári naplóból,névtáblából,tabletből és egy táskából állt.Mikor a buszhoz értem már óra 5 volt.Idegesen toporogtam majd mikor megérkezett felszálltam rá.Leszálltam az utolsó előtti megállóban majd gyorsan végigsétáltam a hosszú egyenes szakaszon majd jobbra,befutottam a kapun. Hányas terem is volt? Baszki.

  -Elnézést,meg tudná mondani merre van a 10.c osztály terme?-álltam meg a portás kis ablaka mellett és közben ügyetlenül tűzögettem ki a kis névtáblám.

  -Lemegy a lépcsőn,folyosó vége,át az ajtón és rögtön szemben lesz.-igazított el,elindultam az irányába,35 volt.Mire megtaláltam a termet 40-volt és amire beestem 42.Ennyi késés kell.Csak stílusosan.

  -Szia.-nyitottam be,mikor kér mérges szempár meredt rám.

  -Nincs órád?-kérdezte.

  -De van.-kocogtattam meg a kezemen lévőt.

  -Akkor nem ismered?-vonta fel a szemöldökét.

  -De ismerem.-mondtam és becsuktam magam mögött az ajtót. 

  -Ha már ennyi időt sikerült elfecsérelned akkor kérlek ülj le és beszéljünk meg pár dolgot.-mondta. Húha...maga a kedvesség.Leültem a vele szembeni padba.

  -Mint tudod mi a speciális irodalom-dráma szakos osztály vagyunk,mindkét tantárgyat magas óraszámban tanulják.-nézett rám.

  -Igen tudom.-bólogattam.

  -Kérlek ne szólj közbe.-nézett komolyan.Oké főnök.

  -Szeptember végén lesz egy osztálykirándulásunk,amin neked is részt kell venned.-nézett a papírjára.Még elmondott pár dolgot.

  -Amúgy Louis Tomlinson.-nyújtottam felé a kezem.

  -Igaz is nem volt még alkalmam nekem sem bemutatkozni Harry Styles.-fogott velem kezet,elengedte a kezem és a táblához lépett amikor hirtelen nyílt az ajtó.

  -Úristen elnézést.-nézett be a szőkés hajú lány az ajtón.

  -Elizabeth tényleg nem tanultad meg hogy kopogj mielőtt belépsz valahova?-nézett rá tábla mellől.

  -Elnézést csak már fél 8 múlt,gondoltam lehet jönni a termekbe.-lépett beljebb.

  -Ülj le.-mondta.Imádtam elsőnek érkezni mert akkor még minden üres volt és lehetett válogatni.Felálltam és tábla melletti padra felültemmég el kellett intéznem pár dolgot szóval néhány perc ücsörgés után az ajtó felé vettem az irány.

  -Nyolc óra tíz perckor az ajtó előtt.-mondta mielőtt kimentem volna és tovább írt a táblára,bólintottam és kimentem.A titkárság felé vettem az irányt.

8:07-kor már az ajtó előtt álltam és a falnak támaszkodtam,már mindenhol csend volt,hallottam amit mond nekik,hirtelen kinyitotta az ajtót.

  -Gyere.-mondta a fejével befelé bökött,beengedett majd becsukta maga mögött az ajtót.

  -Ő itt Louis Tomlinson,az új osztályfőnökötök,az én helyettesem.Harmadéves az Egyetemen egyenlőre mint gyakorló tanár van itt nálunk,ha minden jól alakul akkor talán itt marad.-mondta és visszaült a helyére,én kaptam egy széket és leültem mellé.Mindenki -főleg a lányok- kihúzták magukat és mosolyogva figyeltek.

  -Sziasztok,hát nem tudom hirtelen mit mondjak el,a megyei csapatban focizok,Nem tartom merev tanárnak mmagam mint egyesek...-böktem Harry felé,mire mindenki nevetni kezdett,láttam ahogy Harry fején szinte lüktet az ér,gyorsan folytattam is.

  -Itt a suliban drámát fogok legfőképpen tanítani de ének órákon is találkozni fogunk és sajnos angolon nem.-biggyesztettem le az ajkaim.

  -Ezaz lecserélték az a 60 éves múmiát.-kiáltott fel az egyik lány.

  -Cassandra fékezd magad.-nézett rá rögtön Harry.

  -Arra kérnélek titeket hogy írjatok ki egy cetlit magatok elé a nevetekkel,nem mondom hogy rögtön mindenkire emlékezni fogok,de nagyon jó az arcmemóriám...rád is emlékszem ott hátul.-mutattam a barna hajú lányra.A pótvizsgás lány.

  -Jó napot.-integetett vissza az utolsó padból,egy csomóan felé fordultak,a barátnői akik körülötte ültek rögtön felé fordultak,Harry a fejét fogta.

  -A lányokat ott hátul szét fogom ültetni ha nem hagyják abba.-mondta és közben a jegyzeteit nézegette.

  -Tssssss.-imitált robbanó hangot egy fiú az első sorból,a lányok fenyegetésére,amin nevetni kezdtek.

  -Az ajtó elé,most.-reagált a robbanásra Harry.

  -Abbahagytam.-mondta ártatlanul.

  -Előbb kellett volna.-mondta és az ajtóra mutatott,felállt és kivonszolta magát,de az ajtóból még feltartott hüvelykujjal jelezte hogy nem baj,jól el lesz ő kint is.

  

A második órán csak a dolgokat beszéltük meg,a harmadik órán úgy döntött Harry hogy nem bírja kimegyünk kicsit a levegőre,el kell mondanom hogy nagyon jó kis osztály volt,nekem nagyon tetszettek,kint a fiúk focizni kezdtek,én mosolyogva járkáltam.Pár lány a fűben üldögélt,odaléptem melléjük.

  -Mesélhetnél magadról.-álltam meg Harry mellett.

  -Nem vagyok az a fajta aki a magánéletéről fecseg.-mondta.

  -Pedig jó lenne,mert az osztályfőnököknek kicsit azért tudniuk kell egymásról.-mondtam.

  -Ennek nem most van itt az ideje.-mondta és lapozott egy oldalt a könyvében.

  -Mikor máskor?-húztam fel a szemöldököm.

  -Majd valamikor.-mondta és megigazította a szemöldökét,megforgattam a szemem,és kikaptam a kezéből a könyvet,és elfutottam,ki a nagy beton placcra,átolvastam egy kicsit mielőtt még utol ért volna,majd olvasni kezdtem nagy agonizálások közben.Mindenki nevetni kezdett.Egy vers volt melyet Arthur Rimbaud írt.Mikor végeztem vele mindenki nevetni és tapsolni kezdett.

  -Ilyeneket fogunk csinálni Drámán gyerekek.-nevettem.

  -Tudtátok hogy az előbb hallott neves költő Arthur Rimbaud aki nem mellékesen Paul Verlaine szeretője volt.Elég kis csattangó életet élt,17 évesen már 2 gyermekkel rendelkezett és halálakor 18 gyerek apja volt.-nyújtottam vissza Harry felé a könyvet.

  -Tehát mit tanít az irodalom?Légy kemény,legyen sok gyereked,élj északi életmódot.-nevetett fel az egyik fiú,azt hiszem Brian.

  -Nem ezt mondtam.-nevettem.

  -Tanár úr,tudna még egy ilyen verset mondani?-kérdezte az egyik lány nagy csillogó szemekkel.

  -Majd a holnapi rendes órán beszélünk pár remek művet amit ti is elő fogtok adni csapatokban.-mosolyogtam.

Mikor csengettek elengedtünk mindenkit szünetre.

  -Mire jó volt hogy játszod magad előttük?-kérdezte Harry fel sem nézve a könyvből.

  -Ezt hívják úgy hogy Dráma.-mondtam.

  -Gyere be az utolsó órát bent folytatjuk.-mondta és elindult befelé,elé álltam.

  -Lehetnél kicsit kevésbé közömbös,így baromira nem fogok veled kibírni még fél évet sem.-mondtam.

  -Ki mondta hogy kell?-húzta fel a szemöldökét miközben rám nézett és lapozott egyet.

  -Talán muszáj az 1 év gyakorlat?-néztem rá.

  -Az már nem az én problémám,megszoksz vagy megszöksz.-mondta és elsétált mellettem.Nem szoktam ilyet de most nagyon felhúztam magam rajta.