Hatodik rész

Remélem ide is sokan fogtok majd írni! Nagyon jól esik ám amit írtok! Jó olvasást!☺♥

----------------------------------------------------------------------------------------------

Rám nézett majd el. Olyan merev volt.

  -Nincs semmi.-válaszolta.

  -Szerintem lassan megyek.-mondta és az órájára néztem.

  -Csak most csináltam meg a teát.-nyújtottam felé,elvette.

  -Kösz.-mondta és beleivott. Hohó,meg ne egyél mert csináltam neked teát... Pöcsfej.

  -Miért lettél ilyen pukkancs.-ültem le az ágyam szélére.

  -Miről beszélsz?-húzta fel a szemöldökét majd csak megrázta a fejét hitetlenkedve.

  -Olyan idegesítően bosszantó tudsz lenni.-mondtam.

  -Tudtad hogy ugyan azt a szót használtad csak a szinonimáját?Na látod ez irritáló.-mondta.

  -Tudod mi a dühítő,az hogy a szavam szinonimájával próbáltál visszavágni.-morogtam.

  -Nem is gondoltam volna hogy ennyi szinonimája eszedbe fog jutni,ütöd a kettes szintet.-nevette el magát hitetlenkedve.

  -Hogy milyen egy bunkó ember tudsz lenni.-néztem rá komolyan.

  -Sajnos ez van.-mondta és beleivott a teába.

  -Mi az ami az elmúlt 20 percben megváltozott?-vontam fel a szemöldököm.

  -Nem szeretem a a két színű embereket.-mondta és felnézett a bögre mögül.

  -Ja,értem és amíg csináltam a teát neked ez csak úgy belekúszott abba a nagy fejedbe.Jaj várj,látom már a második fejed is nő az irigységtől.-válaszoltam vissza. Nagyon kezdett felhúzni,de mégis csak a munkatársam,nem mondhattam csúnyát.

  -Milyen egy tenyérbemászó stílusod van.-mondta és a teába kortyolt.

  -Ezt még mered úgy mondani hogy a teámat iszogatod?-röhögtem ki.

  -Ohh kis csillagom ezer mást is csinálhatnék.-mondta egy halvány mosollyal az arcán,majd felállt.

  -Köszönöm jó volt a tea. Ne felejtsd el Louis a harag elhalványodik de nem tűnik el,mindig ott marad,soha nem tűnik el teljesen,és legkisebb lehetőséget is megragadja hogy újra előtörjön. Ezt egy nagyon okos ember mondta.-nézett vissza rám komolyan majd az ajtóhoz sétált.

  -Ki?-kérdeztem,érdekes volt. Még kicsit talán tetszett is.

  -Én.-mondta és azzal a mozdulattal kiment az ajtón. Hát én azt hittem toporzékolni fogok az idegtől. Legszívesebben utána mentem volna és agyonrángattam volna.Vettem egy nagy levegőt,eldöntöttem hogy férfiként fogok viselkedni és bemegyek lefürdök és beszélgetek inkább a barátaimmal mint ezzel az ördögszarvval megáldott puffancs lufival.Lefrödtem és utána bevergődtem magam az ágyba,épp kezdtem elhelyezkedni de rájöttem hogy baromira nincs nálam a telefonom,kikeltem az ágyból és elindultam vándorutamra,fogalmam sem volt hol van. Rezegni hallottam.

  -Megvagy...-mondtam és a szekrényhez sétáltam,felkaptam és bedőltem vele az ágyba.Ahh Zayn,ennyi üzenetet.

"Boo miért nem válaszolsz az Imasseges üzeneteimre."

"Kibaszott fáradt vagyok ám"

"Boooooooooooooooooooo,meg fogok ijedni."

"Lou válaszolj,látom hogy láttad"

"Hahooooooooooo"

"Louis kezdek ideges lenni"

Gyorsan megnéztem,tényleg írt. Megvakartam a fejem és lassan elolvastam az üzenetet.

"Ah úristen ne képzeld el mennyire fáradt vagyok,hiányzol és kedvem lenne végre egy jót szórakozni is,Baby Lou írj ha vagy"

Egy kép is volt hozzá.Nem tudom miért de imádom amikor cigizik.Sok minden nagyon jól állt neki.

 

Nem tudtam miért nem vehettem észre,gyorsan felhívtam.

  -Zaynie sajnálom nagyon hogy nem reagáltam,lehet benyomódott a nadrágomnál. Nagyon tünci vagy a képen.-nevettem a végén,morcosan válaszolt.

  -Már vagy fél órája várok rád.-mormogta bosszúsan.

  -Tudom tudom,sajnálom.-motyogtam.

  -Mesélj mi volt veled.-mondta,már megenyhült a hangja,hallottam ahogy mocorog.

  -Recsegsz...-fintorogtam.

  -Botsika.-nevetett,újra jól hallottam.

  -Harryvel próbáltam meg kicsit beszélgetni,elmentünk sütizni,utána eljöttünk ide,mérges lett majd elviharzott. Igazi kis méregzsák.-nevettem halkan.

  -Áhh kis Tarzan.-nevetett.

  -Honnan tudod?-kérdeztem nevetve.

  -Megnéztem a "tantestületünk" menüpont alatt. Jó lett rólad az a kép,nem mintha amúgy nem lenné "über".-nevetett.

  -Jaj Zayn,még a végén elpirulok.-nevettem,volt köztünk egy olyan kapcsolat amit senki se ismert.

  -Na mondjad mesélj a hangodra akarok elaludni.-mondta,szinte láttam hogy mosolyog.Elárasztottam a gondolataimmal,azzal hogy hiányzik,beszéltem a dolgaimról,mire megkérdeztem volna hogy vele mi van,már hallottam halk szuszogását a telefonba.

  -Jó éjt te tök.-mondtam halkan mosolyogva majd ráraktam a telefont. Édes volt hogy képes elaludni miközben én a gondoltaimat öntöm ki neki.Nem tudok rá haragudni mivel imádom.Hozzám nőtt.Lassan betakaróztam és letettem a telefonom,az oldalamra fordultam és elnyomott az álom.

Reggel korán keltem,felöltöztem. Elhatároztam hogy ma elmegyek futni,mivel lassan úgyis jönnek az edzéseim és már gyűlik rám a felesleg.Lassan léptem ki az utcára. Nem voltak sokan és még kicsit sötét volt,gondoltam elfutok a ligetig meg vissza.Lassú kocogással indítottam,szerettem futni mivel az jó feneket tud csinálni.Nem voltam formában,kiköptem a tüdőmet mire odaértem,de összeszedtem magam és elindultam visszafelé.Megcsapott a finom pékségek illata,el kell mondanom hogy elég csábító volt.Hazaértem.Vége,oké,elfáradtam,mennem kell fürdeni mert mindjárt indulnom kell.Baromi jól esett a hideg víz.Gyorsan megtörölköztem és felöltöztem és már siettem is a buszhoz.

Az első órám ének volt,nyomtattam ki lapokat,nagyon megdöbbentem amikor bementem az ének terembe,be volt téve két gitár,egy zongora,dob,szintetizátor,mikrofon,hegedű meg még egy-két fontosabb dolog.

  -Aztapicsa.-mondtam.

  -A tanár úr csúnyán beszélt.-nevetett valaki a hátam mögött. Kis szemtelen kilencedikes.Lassan özönlöttek befelé.

  -Na akkor ma gyerekek valami jó kis számot fogunk kicsit átalakítani. A sokak által ismert Beethoven 5. szimfóniáját.-mondtam és lassan zongorázni kezdtem.Ezt fejből kellett tudnom.

  -Mindenki a számára szimpatikus hangszert foglalja el,aki nem tud játszani az pedig tapsolni fog vagy dúdolni.-mondtam. Mindenki fogott egy hangszert és lassan játszani kezdtünk,engem nagyon szórakoztatott hogy ennyire tudnak kottából olvasni,igazából pár helyen meg kellett állni de nem volt észrevehető a tévesztés.

  -Szeretném tudni ki az aki tud énekelni.-mosolyogtam és körbenéztem rajtuk. Senki se mert jelentkezni.

  -Ahj csillagbogarak. Akkor énekeltetni foglak titeket.Nem most hanem jövőhéten.-mosolyogtam.Mindenki arcára kiült a döbbenet.

Elgondolkodtam azon hogy most beszélgessek-e Harryvel vagy ne.Beültem ebédelni a tanári asztalhoz.Mindenki faggatott.

  -Olyan szerencsés vagy Louis.-szólalt meg a szőke hajú sortársam.

  -Mert miért is?-kérdeztem és felnéztem a rántott húsomból.

  -Mert egy nem kicsit karizmatikus férfi a segéded.-mondta,én próbáltam a falatomat lenyelni nem pedig az igazgató helyettesasszony helyes fehér blúzára köpni.

  -Uhum...-bólogattam.

  -Nézz csak rá...-mondta és a késével az éppen bejövő Harry felé bökött.

  -187 centi tömör gyönyör...-mondta.187 centi tömör undokság.Úristen ez a nő nagyon odáig lehet érte.

  -Én azt mondanám hogy a maga módján egész kedves.-javítottam ki.

  -Sziasztok.-köszönt és leült a másik oldalamra.

  -Hogy vagy ma Harry?-kérdezte a mellettem ülő szöszi hölgy.Jaj de gyorsan elpártolt tőlem.

  -Kössz jól.-mondta és tovább evett,én inkább gyorsan felálltam és elindultam.

  -Lou ma beszédem van veled.-mondta,mint aki meg se hallotta mentem tovább.