Negyedik rész

Elnézést kérek az előbb valamiért törölte a 2. felét az egésznek :D hát akkor jó olvasást újra! :c:D

-----------------------------------------------------------------------------

Reggel nagyon összekészültem indultam el,és 10 perccel hamarabb hogy előbb beérjek.Elkezdődnek az edzéseim így muszáj lesz lassan edzeni is eljárnom.Ah miért ilyen zsúfolt minden?

Az első órám a saját osztályommal dráma lesz.Nagyon vártam,egész úton azon gondolkodtam hogy mit kéne csinálnom velük.Mikor beértem az iskola kapuján,vettem egy nagy levegőt és beléptem a portán ahol egy kis kártyát kellett felmutatni,beengedett én meg rögtön a 211-es előadóhoz mentem,mikor kinyitottam egy hatalmas tér tárult a szemeim elé.Nem volt se pad,se tábla,csak egy nagy terem fényekkel,székekkel pár hangszerrel.Hűha,nem aprózzák el.Még nem akartam itt berendezkedni,inkább elmentem megkeresni Harryt.A titkárságon azt mondták hogy az 500-as emeleten lesz órája,a 12.a osztállyal.Ők a nyelvesek.Heti 7 órában tanulják az angolt,felfutottam az emeltre,nem volt könnyű a százas szintről felérni oda.Mikor felértem és megtaláltam az osztályt bekopogtam.

  -Szabad.-mondta én meg benyitottam,éppen az egyik nyitott ablak előtt állt.

  -Mit szeretnél?Baj van?-kérdezte és felém fordult.

  -Baj az van,de nem velem se pedig az osztállyal,de nem bírom azt ami itt folyik.Szeretném ha ma délután eljönnél velem valahova inni valamit vagy enni vagy mindegy.-mondtam és becsuktam magam mögött az ajtót.

  -Hány órád van?-kérdezte.

  -7.-válaszoltam és őt néztem.

  -Rendben,az aulában várlak.-mondta.

  -Akkor ott.-mondtam és már kint is voltam a teremből.Baromi megalázó volt hogy én hívtam el valahova,amikor én voltam a sértett fél.Kivertem a fejemből és az órámra néztem,7:45.Sietnem kell vissza.Végigrohantam megint lefelé az épületen majd beültem a terembe és vártam a kis diákjaim.Lassan szállingóztak befelé,ki egyedül-kik csapatokban.

  -Rakjátok körbe a székeket,én vagyok a kör egyik pontja.-mondtam mikor már épp elegen lettek bent,figyeltem ahogy behúzzák a székeket.

  -Elég egykedvűnek tűntök,tudom hogy nem lesz a kedvencetek a keddi első óra dráma,de kialakítottam csapatokat,akik egy kis darabot fognak eljátszani.-mondtam.

  -Fontos kérdés,ki az aki innen szeretne bármit is kezdeni a drámával...aki ilyen pályát képzel el magának?-kérdeztem,egész sok kéz volt fent,32-ből legalább 27-28.Jó volt látni.

  -Akkor viszont kezdjünk neki.-álltam fel és elkezdtem szétosztani a csapatokat,mindenki külön húzódott,kis cetliket vettem elő ahova rá volt írva néhány dolog.Minden csoport húzott egyet.

  -Ki hiányzik?-kérdeztem és felírtam egy kis cetlire,egy ember volt aki hiányzott.

  -Akkor megyek ebbe a csapatba segíteni.-ültem le oda ahol csak 3-an voltak.Nyolc csapat volt és 45 percünk,szóval mindenkinek sietni kellet.

  -Mit húztatok?-kérdeztem.Nem volt könnyű feladat,tényleg nehezet adtam nekik.Mindegyik csapat nevetve próbálta megoldani a feladatot.Vicces volt látni.A miénk egy idézet volt "a tökéletlenség szép,az őrület zsenialitás,és még mindig jobb nevetségesnek lenni,mint unalmasnak" Ez Marlyn Monroetól volt.Nagyon ügyesek voltak,rögtön ötleteltek hogy mi legyen.Én lettem az őrült a szerep kiosztásában,az egyik lány a szép de tökéletlen,az egyik fiú a nevetséges és az utolsó fiú pedig az unalmas,és valami kis beszélgetést kitaláltak,ahol mindenki nevet mindenkin kivéve az "unalmas" poénjain és végül a lány bemondja a kis idézetet. Kíváncsi voltam mit alkottak a többiek,így behúztuk egymás mellé a székeket és mindenki a kinti párokra figyelt,érdekesen oldották meg,viszont voltak olyanok akik nagyon féltek és ezért kicsit el is rontották.

  -Csak bátran.Nem kell félni jó volt.-bátorítottam kicsit őket.

Órák között jobbra-balra lődörögtem és gondolkodtam hogy mi lesz délután.Nem tudtam hova fogunk menni,illetve vagy egyáltalán mit csináljunk.A nagy gondolkozásaimban elfelejtettem hogy ének órám lesz a 10.b-vel a termükben így rögtön a tanáriban levadásztam a papírról az osztályterem számát és már siettem is felfelé.
  -Nehogy elkéss.-mondta higgadtan miközben rohantam felfelé a lépcsőn ő meg sétálgatott lefelé egy kávéval a kezében.Úristen de le tudtam volna lökni innen,na jó azért nem.Kíváncsi vagyok hogy a pökhendi stílusa mögött mi rejlik,mikor felértem a terembe,lassan benyitottam és körbenéztem.
  -Sziasztook.-köszöntem,a lárma kezdett megszűnni és mindenki rám koncentrált.
  -Azt mondták hogy maga az a jó fej tanár!-nevetett fel az egyik srác.
  -Oh hát terjednek a pletykák.-nevettem és felírtam a nevem a táblára.
 -Szeretnék veletek is közvetlen kapcsolatot kialakítani és nem csak Vivaldi 4 évszakát hallgatni,szóval ha valaki játszik bármilyen hangszeren az rakja fel a kezét.-mosolyogtam.Elég sok kéz a magasba emelkedett,elég vegyes volt a választék.
  -Jaj de jó ennek baromira örülök.-mosolyogtam és felültem az asztalra.
  -Az első órán nem foglak titeket nyaggatni,mivel ebben a teremben van projektor és éppenséggel nálam van laptop és két kis hangfal mindenki jöhet és beteheti a kedvenc számát és elmondhatja miét is tetszik neki ez annyira.-mosolyogtam és előcuccoltam.Hallottam ahogy a hátsó sorban a fiúk susognak.
  -Nem nyugi nem fogtok meztelen nőket találni a laptopomon.-vigyorogtam és rákötöttem a projektorra és már vetítettem a dolgokat ki.
  -Dalszövegeket is ír?-nézett rám az egyik lány nagy szemekkel.
  -Ez csak természetes.-fényeztem magam és lassan egyesével engedtem őket a gép elé.

A többi órám szinte ugyan így telt,az angolosokkal angolul beszéltem a szünetben történtekről,voltak akik meglepően beszédesek voltak.Nem nagyon tudtam mindenre figyelni,mert órák után jobbra-balra rohangáltam,mert még kb semmit sem találtam meg és a terembeosztásaimmal se voltam teljesen képbe.Reméltem hogy nem minden napom így fog telni mert akkor gyorsan kipurcanok,mindig amikor rágondoltam a Harryvel közös programunkra rosszul lettem,és amikor rágondoltam az edzéseimre akkor meg még rosszabbul,szóval elég frusztrált voltam egész nap,de a gyerekekkel szemben a legjobbat nyújtottam.